2013. február 1., péntek

“Múlnak a gyermekévek”

Kicsit szégyellem magam, rég írtam. Nem azért, mert eltávoztam az örök mezőkre, hanem mert ismét bedarált az élet. Ismerős arcok, ismerős helyek és ismerősök.

2010 rég volt. Diagnózis: rosszindulatú mellrák. Fél év kemó, Három hónap sugárterápia. Öt év hormonterápia. 2013. február van. Szalad az idő.

Voltak, akik féltettek és mindvégig kitartottak mellettem. Vannak olyanok és most meg kell kapaszkodnod kedves olvasó, ha vagy, aki haragudott rám, mert rákos lettem és nem mentem dolgozni, szegénynek “kellett helyettem is dolgoznia”. Na ja, szar alak vagyok. Hát mit képzelek én???

10 hónapig voltam otthon. Szabad voltam, és végre azt csináltam, amihez éppen kedvem volt, amikor éppen “jól” voltam. Kapaszkodj meg ismét, életem legszebb korszaka volt. Sokan kapnak frászt amikor ezt őszintén elmondom. Pedig így van.

Nagyon-nagyon nehéz volt visszamenni. Nem tudták, hogyan viszonyuljanak hozzám. Miért? Egyrészt mégis csak egy általuk beteg emberről van szó, másrészt ki tudja mennyi van neki hátra. A munkának viszont menni kell! Ki nem mondott kérdések tömkelege. Bírni fogja, nem megy ismét táppénzre, nem lesz rosszul? ……

Ami nem öl meg, az megerősít!

A mondás igaz.

Ma a társadalom, az emberek nem tudják, vagy nem akarják tudni azt, hogy aki végig csinálja ezt a procedúrát, nagyon megerősödik. Az, hogy ha valaki alul marad ebben a betegségben nem azt jelenti, hogy egy gyenge, gyámoltalan ember volt, hanem azt, hogy a végsőkig küzdött, de az ellenség túlerőben volt. Ez pedig nem fair.

Itt vagyok én is, harcolok minden nap. Miért? Nem vagyok egy feladós típus.

Nem mindenki ilyen, elismerem. Minden ember más és ezt mindenkinek tisztelni kellene.

Ismertem több rákos beteget, akik ma már nem ebben a dimenzióban vannak jelen. Volt, aki 2 hónapot, volt, aki 21 évet évet küzdött, de mindent beleadott. Voltak jobb és, voltak rosszabb időszakok, de soha nem adták fel.

Egészséges embertársaim! Remélem jól vagytok és mindig egészségesek maradtok!

A rák népbetegség. Köszönhetjük mindezt annak, amit elkövetünk saját magunk, saját magunk ellen, és nem utolsó sorban azt, hogy birkaként megengedjük mindazt amit elkövetnek ellenünk!

Minden egyes petpalack, amiből a kólát, az üdítőt, vagy ásványvizet iszunk tele van hormonokkal, ami ebből a palackból oldódik ki, miközben nem isszuk a csapvizet,mert az káros. Ismerek valakit, aki a mai napig ki van azon akadva, hogy Magyarországon a WC-t ugyan azzal a vízzel húzzuk le, mint amiből iszunk.

A petpalackból kioldódott hormon simán rákot gerjeszt. Csak mellesleg. Ráadásul szinte soha nem fog eltűnni, ez a szintetikus “csoda” még akkor is jelen lesz bolygónkon, a valamikor csodálatos földön, mikor porainkat az univerzum már rég beépítette más galaxisokba.

Ki jár jól?

Az ár megfizethetetlen. Én már valamennyit fizettem érte. De a gyerekeimnek nem kívánom, hogy fizessék meg a révészt!

Itt vagyok és élek!

Ha találkoznánk nem tudnád megmondani a velem való találkozás során min mentem keresztül / és akkor még nem beszéltem magamról/ , lehet így is. Ne hidd, nekem könnyebb volt. Emlékeztetőül: 8 órán keresztül folyt belém a “szer”. Az, hogy “kopaszon” nem fejezi ki a csupaszságom.

Ha gondolod dumcsizhatunk, írj!

email: skyta@.windowslive.com

 

folyt.köv.

2011. október 12., szerda

“Évi emlékére”

 

Mégis él a remény, hogy nem vagyunk egyedül!”

 

Nem is Évinek hívták, én hívtam így. Nekem Ő Évi volt – azt hittem, úgy hallottam az Anyukája így hívja. . A kemó alatt találkoztunk. Most is látom magam előtt fegyelmezett arcát, majd később kendőbe kötött fejét. Akkor még nem is beszélgettünk, csak a szemeink beszéltek arról a kétségbeesett erőfeszítéstől, amit akkor úgy gondoltuk – végig kell csinálni.

Együtt szenvedtünk, némán, szótlanul, mosolyogva.

Kimentem az egyikkezelés közben és az Anyukája sírt a folyóson. Nem tudtam elmenni mellette szótlanul a “siralomházban”. Megkérdeztem naivan, mi a baj? Évi rosszul lett a kemó alatt. Az infúziót ki kellett kötni, mert nem bírta.

De végigcsinálta – fél éven át. Kihullott a haja, mint nekem is, s mint én is nem a parókát választotta, hanem felvállaltuk a betegséget, melytől társadalmunk minden tagja fél. Én is, te is, ő is, mi is, ti is, ők is, ha bevallják, ha nem.

Vége lett a kemónak, vissza kellett mennem, hogy megbeszéljem az onkológusommal, hogy hogyan tovább.

Ott találkoztam Vele ismét. Sírt. Bár ezt erősen igyekezett titkolni. Leültem mellé, és tudtam nagy baj van. A daganat túl nagy volt, a kemó nem húzta össze. Össze volt törve. Apró volt, kicsi.

Végig csinálta azt, ami elmondhatatlan, és úgy érezte nem volt értelme. Sajnos tényleg nem.

Beszélgettünk, vigasztaltam. “Vak vezet világtalant” De a végén már egy kicsit mosolygott.

Hónapokig nem találkoztunk, bár sokszor gondoltam rá.

A sugárterápia vége felé tartottam, amikor ismét összefutottam Vele. Mosolygott, Ő jött oda hozzám. Ugyan újabb operáción ment keresztül,  de feldolgozta. Mosolygott, jó volt vele újra beszélgetni.

Összehoztam egy “kemós barátnómmel” – aki, mint Évi rokkantosítani szerette volna magát, s mivel én tudtam, hogy “Évi” végigjárta ezt az utat is, összehoztam Őket.

Évi” nyár közepén felhívott. Nagyon gyenge lett, emelkedtek a tumor markerei. De nem adta fel, úszóedző lévén sportolt, futott, terhelte magát, dolgozott. Kértem kímélje magát.

Majd volt egy családi “kemós összejövetel”, amit “mi régi kemósok” egy-két havonta megtartunk, és ott egy másik barátnőm elmesélte, hogy látta “Évit”  az onkológián, de járni alig tudott.

Egy hét múlva csengett este a telefonom, sorstársam hívott, aki telefonon kereste Margitkát.

Nem tudott már Vele többet beszélni.

“A zeneszám írója depressziós alak
Szeret egyedül ülni, mert azt hiszi, megóvják a falak.
Sápadtan süt le rá a fény,
Takarékon lángol és mégis ég.

És mégis él a remény,
Hogy nem vagyunk egyedül.

Saját agyam kulcsát fordítom,
De csak nyikorog az ajtó, nem enged a zár.
Tudom-tudom-tudom-tudom dúdolom,
Nekem a tudat nem ad szabad utat.


Ez a dal üzenet a négy falnak,

Ez a dal üzenet a csillagoknak.

Ez a dal üzenet a négy falnak,

Ez a dal üzenet a csillagoknak,

Hogy nem vagyunk egyedül. “

 

( Vad Fruttik – Üzenet )

 

2011. július 25., hétfő

Kösz, jól vagyok ?

Lassan 1 éve annak, hogy megtudtam, rákos vagyok. Mondhatnám azt is, hogy “elröpült” ez az 1 év, de ez nem lenne teljesen igaz. Csak mostanában jöttem rá arra, hogy egy évig megfeszített “munkában” voltam még akkor is, ha valójában betegszabin itthon voltam. Most már szabadságon vagyon, nemsokára, két hét múlva megyek vissza a normális hétköznapokba, ismét munkába állok. Ennek igazából örülnöm kellene, mert ez azt jelenti, hogy meggyógyultam. De ez így, mint minden más is önmagában nem igaz. Az igazság az, hogy jelenleg tünetmentes vagyok, az állapotomat 2 évig 3 havonta ellenőrzik, majd 2 év után 6 havonta, aztán majd 5 év elteltével évente. Mellkasröntgen, hasi ultrahang, nagylabor, évente csontszintigráfia, mammográfia. De hát ki tudja, hogy mikor mit mutatnak ki a vizsgálatok. Persze nyugtatom magam én is: meggyógyultam, túl vagyok ezen a betegségen. De a kétség ott van, ha beszél róla valaki, ha nem.

“Vissza a jövőbe” – vissza oda, ahol “egészséges” emberek élnek, dolgoznak és meghalnak, ha eljött annak ideje. Ha megkérdezik tőlem, hogy vagyok, azt fogom mondani: Kösz jól vagyok. Mert hogyan is lehetne elmondani mindazt, ami velem történt, hisz soha senki, illetve nagyon kevesen tudják azt teljesen átélni amin keresztül mentem. Ez egyrészt jó is, mert azt jelenti, hogy aki ezt megkérdezi nem daganatos beteg. Másrészt nem hiszem, hogy az “egészségeseket” tényleg érdekli az, milyen a kemoterápia, milyen amikor marékszám hullik a hajad, milyen az, amikor kopasz vagy mindenhol, milyen az, amikor nem tudsz enni, inni, mozogni, mert minden mozdulat fáj, és folyamatosan a hányingerrel küszködsz. Azt sem tudják, milyen amikor nem tudod kinyújtani a kezed, mert a kemo végérvényesen kinyírta a vénáid, és azok összehúzódnak, és olyanokká válnak, mint egy túlfeszített gitárhúr – E,A,D,G,H,E. tuxguitar_0

Ez a kérdés önmagában is hülyeség. Jól érezheti magát bármikor az, akinek konkrétan szembe kell néznie a halállal ?

A kérdést pedig fel fogják tenni, mert valamit csak kérdezni kell, és okosabb kérdést nem tudnak feltenni. Majd szomorúan várják tőled a boldog mosolyt, a “kösz jól vagyok” szlogent, mely mögött igazi, őszinte gondolatok nincsenek. Ők viszont megkönnyebbülnek, főleg azért, mert nem szembesítem őket a ténnyel, hogy mindenkivel előfordulhat, másrészt nem osztom meg velük a bennem lévő  rettegést. Boldog emberek ! És az élet megy tovább.

Régebben sokat beszéltem, ma már sokkal többet hallgatok. Hallgatom az embereket, és nem értem őket. Én és az emberiség két külön irányban megyünk. Már nem akarok csatlakozni.

Halál és élet. Egyik sem létezhetne a másik nélkül, ellentétpárok, melyek csak együtt értelmezhetők. Illetve nem értelmezhetők. Mert ha felteszem a kérdést: Mi az élet ? A válasz rá röviden : születés, cseperedés, tanulás, felnövés, kudarc, házasság, gyerekek, válások, egyedüllét, elválás, bölcsesség, belenyugvás, elfogadás, halál. A kör bezárul. A kicsiny pont mindig ugyan oda tér vissza, ahol nincs sem idő, sem tér, sem semmi.

Kösz, jól vagyok. Indulok tovább. Mennem kell, mert még sok van hátra előttem.

2011. május 9., hétfő

Sebastian, a kis RÁK - avagy egy betegség története közelről: RÁK – egy kicsit “keményebben”

Sebastian, a kis RÁK - avagy egy betegség története közelről: RÁK – egy kicsit “keményebben”: "Sokat gondolkodtam azon, hogy mennyire vagyunk őszinték elsősorban magunkkal szemben, másodsorban másokkal, a rákbetegséggel kapcsolatban. E..."

RÁK – egy kicsit “keményebben”

Sokat gondolkodtam azon, hogy mennyire vagyunk őszinték elsősorban magunkkal szemben, másodsorban másokkal, a rákbetegséggel kapcsolatban. Ezért úgy döntöttem, hogy egy kicsit keményebben, igazabban leírom azt, amit én, a saját betegségemmel kapcsolatban átéltem. Nem akarok senkit sem rémítgetni, de ámítani sem. Egyik sem hasznos. A középútra törekedni kell.

Nos, talán a legfontosabb, nekem mellrákom van, volt, és talán lesz is. Önvizsgálat útján fedeztem fel. Fiatalon senki sem figyelgeti annyira önmagát, én ebből a szempontból kifejezetten a “linkek” közé tartoztam. Nem jártam szűrésekre, sőt ha lehetett elkerültem az orvosokat messziről. Érdekes, de mégis a háziorvosomnak köszönhetem azt, hogy ma ezeket a sorokat írom. Ő hívta fel a figyelmemet arra, hogy bizony 35-40 év felett havi rendszerességgel önvizsgálatot kell tartani, egyébként a mellrák már kifejezetten fiatalabb korban is jelentkezik. Nos, ha Ő nem mondogatja nekem minden alkalommal, amikor találkoztunk, akkor én sem veszem észre “időben” a daganatot. Maga az elváltozás nem volt nagy, 1,5 cm. Ha ennél nagyobb, valószínűleg már a nyirokrendszerben, a hónalj környékén áttétet adott volna. Mivel amikor észrevettem, szokásomtól eltérően azonnal orvoshoz mentem, és viszonylag rövid időn belül megoperáltak, nem volt ideje tovább terjeszkedni. De az idő múlását ilyenkor nagyon komolyan kell venni! A mammográfia és a műtét között 1 hónap telt el, és a daganat érezhetően növekedett. Ha nagyobb lett volna, akkor valószínűleg rögtön kemoterápiával kezdtem volna, sok ismerősöm van már az onkológiáról, akik sajnos nem vették észre időben, nyirok áttét volt kimutatható náluk, vagy a daganat mérete indokolta azt, hogy kemoval próbálják meg csökkenteni a daganat méretét. Volt akinél bevált, és van olyan “"betegbarátom” aki hiába csinálta végig a kemot, a daganat nem húzódott vissza. Sírva beszélgettünk a kórház folyosóján, és bevallom nehéz, súlyos szavak hangzottak el a reménytelenségről. Mit kell, mit lehet ilyenkor mondani? Persze bátorítani kell, még akkor is, amikor én is kopaszon, és folyamatos rosszullétekkel küszködve próbáltam erősnek látszani, miközben belül vacogtam, és fájtam. A remény hal meg utoljára. Ez igaz. De visszatérve, ha valaki észleli, hogy valami nincs rendben azonnal menjen orvoshoz! Féljen nyugodtan, mert ez egy teljesen természetes emberi érzés, megtagadni nem szabad, és nem is kell, egyet azonban tudomásul kell venni: innentől kezdve az óra kegyetlenül ketyeg, a vesszőfutás rajt-gongja megkondult. Nincs idő hezitálni.

A műtét a daganat méretétől függően lehet részleges mellállomány eltávolítás, vagy teljes emlőlevétel. Ma már igyekeznek elkerülni a teljes levételt, mert nem a “csonkítás” a cél. Ráadásul a test-egyensúly megváltozása is hatalmas terhet ró elsősorban a gerincre, s mondani sem kell, a lélekre még nagyobbat. Van a neten egy nagyon jó oldal, daganat.hu. Ha valakit érdekel ott sok mindent elolvashat “orvososan”. Én nem vagyok orvos, csak azt próbálom elmondani, amit személyesen megtudtam és megtapasztaltam. A műtét kb. 1-1,5 óra. A vágás kb. 5-10 cm. A műtét előtt közvetlenül a mellbe kontraszt anyagot fecskendeznek be, ami a műtét során a szentinel nyirokcsomókat fogja megmutatni. Hát ez nem kellemes, de ekkorra a páciens már be van nyugtatózva. A szuri helye kék színű lesz, nálam 10 hónap múlva is látszik. Majd elmúlik. Általában két drént, azaz csövet helyeznek el, egyet a mellállomány vágásnál, egyet a hónalji vágásnál. Igen, két seb. Az őrnyirokcsomók vizsgálata miatt. Ezek a nyirokcsomók jelzik azt, hogy a daganat milyen irányban terjed. A műtét előtt belgyógyászat, EKG, és radiológiai vizsgálat. Egyik sem fáj, csak kaját kell vinni, rejtvényújságot. Vagy csak nyugisan el lenni. A kórházba a műtét napján feküdtem be, összesen három napot voltam bent. Ha minden rendben a harmadik napon kiveszik a csöveket, ami szintén nem nagyon fáj, inkább kicsit kellemetlen, de ha szükséges, a sebész úgy is dönthet, hogy bent hagyja a csövet, de ekkor is haza lehet menni. A csövet majd később veszik ki. Otthon lenni jó. A kórházban már egy gyógytornász megmutatja azokat a tornagyakorlatokat amiket el kell végezni ahhoz, hogy a műtött oldal továbbra is mozogjon. A műtét során kénytelenek vágni, kénytelenek nyirok részeket feltárni, ezek a sebek, és vágások sajnos azt eredményezik, hogy a nyirokkeringés lelassul, a kar bedagad, a seb húzódik, tehát igen csak tud fájni. Ezen egyedül a torna segít. Ha fáj akkor is meg kell csinálni, napról-napra jobb lesz. Mondjuk a régi már sose, de rajtam például nem látszik, hogy a bal oldalam “sérült”. Ebbe a karomba injekciót nem kaphatok, ezen a karomon vérnyomást nem mérhetnek, szóval “ennek annyi”. A varratok felszívódnak, a jó hír, hogy nincs varratszedés. 6 hét múlva kontroll, addigra talán a szövettan is megjön. A szövettan eredménye döntő a további kezelés szempontjából. Én meg voltam győződve arról, hogy mivel a daganat kicsi volt, és nyirok áttétem sem volt, nem fogok kemot kapni, egy kis sugárkezelés, és vége. Hát nem így történt. A szövettani eredmény sok mindenről árulkodik. A műtét során eltávolított szöveteket (a daganatot, nyirokcsomókat) szakemberek dolgozzák fel, s megállapítják, milyen a betegség súlyossági fokozata: milyen a daganat szövettani szerkezete és milyen a tumorsejtek osztódási üteme. Alapvetően a szövettan eredménye szabja meg, hogy milyen további kezeléseket kell tervezni. A szövettanász a leletben többek között arról nyilatkozik, hogy a daganat milyen szövettani csoportba sorolható, hogy a tumorszövet mennyire tér el a normál szövettől a sejtmagokat, a szövettani kép egészét illetően. A továbbiakban arról is tájékoztatja kollégáit, hogy mennyire agresszív a növekedés (mennyi az osztódó sejtek száma), hogy mekkora a daganat pontos mérete, hogy látni-e a mikroszkóp alatt a szövetek közé terjedést (invazivitást), ér/nyirokér-betörést (olyan ér/nyirokér-átmetszetet, ami daganatsejteket tartalmaz) vagy elhalást. Azt is vizsgálják, a nyirokcsomókból hány tartalmaz áttétet, az áttét kiterjed-e a nyirokcsomóból vagy sem, és azt is, hogy a daganatszövet tartalmaz-e ösztrogén- és progeszteronreceptort vagy sem. Nos nekem ugyan maga a daganat kicsi volt, de a szerkezete indokolta, hogy kemoterápiát kapjak. Nagyon nehezen fogadtam el, nem értettem, nem akartam. Leforrázott a hír, amikor az onkológián közölték velem azt, hogy 6 kemoterápiás kezelést fogok kapni.

A kemo. Ültem a váróteremben és beszélgetni kezdtem egy ott lévő hölggyel. Ő túl volt már azon, amit én akkor kezdtem. Még nem tudtam mi vár rám. Ő mesélte, én hallgattam. Megkérdeztem tőle, milyen volt a kemo? Kis gondolkodás után csendesen azt mondta: “Hát nem volt egy egyszerű menet.”

Nem akarom túlfeszíteni a dolgot. Onkológusom elmondta, hogy muszáj. Hogy nagy a kiújulási esély, hogy fiatal vagyok. Én nem így éreztem. A menet a következő. Én három hetente, nyolcórás kezelést kaptam. Tehát reggel 8 óra körül bementem a kórházba, egy kicsit várakoztam, majd a doktornőhöz kellett először bemennem. Ő kitöltötte az aktuális papírokat, megkérdezte hogy vagyok, majd mentem le a kezelőbe. A nővérkék bekötötték a branült, ami tulajdonképpen egy nagyon vékony műanyag féle tű, hosszan felcsúsztatva a vénába, majd ezt precízen rögzítették. Először nem értettem miért babrálnak annyit azzal, hogy melyik vénámba helyezzék fel, de alapos oka volt, ma már tudom. Aztán először hányingercsillapítót kaptam, majd egy fél órát vártam. Ezek után kaptam az első infúziót. Hozzá teszem többféle kemo van. A hatóanyagok, az időtartamok is mások. Van amelyik rosszabb, van amelyik kevésbé. Egy biztos: egyik sem kellemes. Szóval én epirubicinnel kezdtem. Ez egy sav. Olyan sav, amitől a nővérek is rettegtek, mert ha csak egy kicsit is szivárog, akkor ott totális bőr-szövet-izom elhalást okoz azonnal, amit utána plasztikázni lehet csak. Ezért volt fontos, hogy biztos, jó vénát találjanak. Ezt a folyadékot kb. 30 perc alatt folyatták végig a testemben, a színe, mint a neve is mutatja, rubin, narancs-vörös. A harminc perc vége fele a hányinger, gyomorfájdalom már jelentkezik. A következő adag, aminek nem tudom a nevét 1 óra alatt folyt le, egy kicsit jobban éreztem magam. Az utolsó adag 6 órán keresztül csordogált, és hányingerem volt végig, a gyomrom nagyon fájt. Enni alig tudtam, inni többet, de főleg az viselt meg, hogy végig kellett ülnöm több órát, majdnem egyfolytában. Szünet volt az adagok között, dolgát intézni kimehetett az ember, de reggel 8 órától este 6-ig nagyon hosszú az idő. Az első kezelés nem volt vészes, a második már rosszabb, s mire a végére értem azt hittem, soha nem lesz vége. Estére annyira elfáradtam, hogy alig tudtam menni. Családom jött értem, támogatott az autóig, mert alig tudtam vánszorogni. A kórháztól az út hazáig, ami kb. 20 perc szinte kibírhatatlan volt. Azt hittem soha nem érek haza. Beszélni nem tudtam, mert elment a hangom, csak rekedt hörgés szakadt ki sokszor belőlem, egyfolytában fáztam, vacogtam és remegtem, mint a kocsonya. Szemeim előtt puha, meleg ágy lebegett, és egy finom, kellemesen meleg leves. De amikor hazaértünk, csak ritkán tudtam enni. Addigra a hányinger és gyomorfájdalom a szinte már elviselhetetlen szintre fokozódott, s ráadásul az ízeket nem éreztem. Bármit megehettem volna, mert se sóst, se édeset, se keserűt, szóval semmit sem éreztem. Szagokat sem, csak a sav maró szagát, még napok múlva is. És ez így ment minimum 3-4-5 napig, csak kb. 1 hét múlva kezdtem egy ici-picit jobban lenni. A kemo utáni 10. napon mindig vérvételre kell menni. De a savak, a vénákat egyre jobban szétmarják, minden szúrás egyre jobban fáj. A vénák begyulladnak, feszülnek, mint egy gitárhúr, a jobb kezemet, ami nem a műtött oldal, hanem a másik, a mai napig teljesen kinyújtani nem tudom, és már nem is fogom tudni. Ami erre egy kicsit használt, az a Lioton gél és Flektor kenőcs keveréke. Vizes borogatni viszont nem szabad.

Szóval kemo előtt egy nappal vérvétel, majd 8 óra kínszenvedés, utána 10. napon vérvétel. Egy – másfél hét pihenés. Fél év. Hat hónap.

Az első kezelés után két héttel fürdés közben valami furcsát éreztem. Szőrtelenné váltam, majd hajmosáskor félig kopasszá. A hajam marékszám a kezembe a maradt. Amit tudtam kifésültem, sírással küszködve. Egy nőnek, de egy férfinak is fontos a hajzata. Nagyobbikam borotvált kopasszá. Lelkileg nagyon megviselt. Személytelenné váltam önmagam számára, magamba droidnak hívtam magam, időnként hangosan is. Sapkát horgoltam, kendőket vettem. Persze mondták ki fog nőni, tudtam, de nem vígasztalt. Aztán kihullott a szemöldököm, majd a szempillám. Sokan nem ismertek meg. Itthon kopaszon mindig fáztam, a mai napig fázós vagyok, pedig már növöget “mókus bundám”, mert aztán most lesz hajam. De ez akkor nem tudott lelkesíteni. A kemok egyre rosszabbak lettek, pedig én szerencsésen megúsztam, nem hánytam, csak az utolsó kezelés után. Ez volt életem legjobb “taccsa”. Megkönnyebbültem. Sorstársaim között sokan nem volt ennyire szerencsések. A véreredményük annyira rossz volt, hogy volt aki steril szobába kötött ki, fehérvérsejt-száma annyira lecsökkent, hogy a legkisebb megfázásba belehalt volna. Nem abba, hogy rákos. Injekciókat kapott, ami olyan fájdalmakat okozott, hogy azt hitte beleőrül. Nekem tudom a mag-kúrám segített. “Segíts magadon, az Isten is megsegít” Népgyógyászat.hu. A következő oldal, mert én hiszek abban, hogy minden orvosság körülöttünk van, a természet mindig gondoskodik rólunk, csak a tudást elveszítettük, elhanyagoltuk. Én utána jártam. Nem akartam csak szintetikus gyógyszerekre támaszkodni. Hiszem, hogy a természetes gyógymódok hihetetlenül kitudják egészíteni a modern gyógykezelést. Be is jött. Már írtam erről ebben blogban, de most is leírom: lenmag, szezámmag, hajdina, köles, olivabogyó. Mind RÁKELLENES gyógynövény, gyógymag. Minden reggel megeszem ezek keverékéből 3-4 kávéskanállal, a fehérvérsejt számom 4500 alá egyszer sem ment. Csak egy alkalommal hánytam, a fizikális erőm 1-2 hét után mindig visszatért, a hajam még a kemo alatt is nőtt egy kicsit, a körmöm nem törik, és számtalan pozitív hatást sorolhatnék még. Mindig, mindenkinek elmondom, hátha mások is veszik maguknak a fáradságot, hogy önmaguk is irányítsák azt, ami velük történik. Hogy ne csak sopánkodjanak, de tegyenek is valamit. Sokszor elfáradtam a harcban én is, de legalább valamit tettem is.

Februárban befejeztem a kemot. Két hét múlva felástam a fél kertet, szabad voltam. Ha az idő engedte kint voltam. Három hét után mentem először a sugárdokihoz. Gondoltam 20-25 adag, oszt jó napot. A doki megvizsgált és meglepődött azon, hogy milyen szépen mozog a műtött oldalon a karom, majd csodálkozott, hogy milyen jó volt viszonylag a kemok alatt a vérképem. Nem fogytam, viszonylag jól nézek ki, már barna volt az arcom, a kezem. Mondtam sokat tornáztattam a kezem, sokat voltam kint, amit tudtam megcsináltam. A jobb kezem azonban a kemotól szétment, nos azt nem tudom kinyújtani. “Az már így marad” Sugárterápia 33 darab. Na bumm. Bár már meg sem lepődtem. Elkezdtem, vetkőzés derékig, törölközőben várakozás a “startvonalnál”, kijön az előttem lévő beteg, aki lehet, hogy férfi, majd én bemegyek, felfekszem, beigazítanak, megfestenek- szép modern csíkos henna a mellkasomra, majd kimennek és a berendezés táncot jár felettem. A 6. kezelés után elromlott a berendezés, két hét szünet.

Az első sugárkezelést a születésnapomon kaptam. Feküdtem az ágyon, felettem körözött a gép, zümmögött, csattogott egy kicsit, majd bejöttek a nővérkék, mondták, hogy még ne mozogjak, maradjak mozdulatlan. Az egyik a jobb, a másik bal oldalamra állt, és énekelni kezdtek:

Boldog szülinapot,

Boldog szülinapot,

Boldog szülinapot Csilla,

Boldog szülinapot!”

 

Elsírtam magam.

2011. április 6., szerda

Sebastian, a kis RÁK - avagy egy betegség története közelről: Újra nő a hajam, és nem hullik ki!

Sebastian, a kis RÁK - avagy egy betegség története közelről: Újra nő a hajam, és nem hullik ki!: "Egy hónapja, hogy nincs több kemó, közben kitavaszodott, s ahogy a fű elkezdett nőni, az én hajam is nekilendült. Már mostam HAJAT, kicsit m..."

Újra nő a hajam, és nem hullik ki!

Egy hónapja, hogy nincs több kemó, közben kitavaszodott, s ahogy a fű elkezdett nőni, az én hajam is nekilendült. Már mostam HAJAT, kicsit már fésülni is tudom. Hogy minek nem lehet örülni? Ugye? Már 3 hete nem vagyok rosszul egy nap sem, és már 3 hete nem szedek maréknyi pirulát ahhoz, hogy fent tudjak maradni egy kicsit. Sőt mi több, kint a kertben dolgoztam rengeteget, fát, cserjét, tulipánt, bókoló csillagfürtöt ültetgettem, áttúrtam a földet, gazoltam, ástam, kapáltam, és egy nagyobb tavacskát építettem a koi-pontyoknak. Élveztem azt, hogy JÓL vagyok!

Aztán voltam a sugaras dokinál, már annál, aki a sugárterápiát vezényli le majd, ha majd egyszer elkezdem. Mert ezt sem olyan egyszerű elkezdeni. Nem igen akaródzik újra, most már nap mint nap az onkológiára járni. Mert amikor arra fele vezet utam mindig felkavarodik bennem mindaz, ami a kemóhoz, ahhoz az érzéshez kötődik, s nagyokat sóhajtva, lassú léptekkel teszem meg az odavezető utat. Soha többet ne keljen újra! Istenem, könyörgöm, kérlek! Csak azt ne! De menni kell, ezt is végig kell csinálni. Csak 33 alkalom, és huss vége! De vajon vége lesz végérvényesen? Kicsi rák meghaltál?

A rendelőben tömeg. Rögtön kiszúrom az emberek viselkedéséből, hogy ki járt kemoterápiára mielőtt sugárterápiát kap, s ki az, aki nem. A kemós csöndben, nyugodtan várakozik, a nem kemós türelmetlen, ideges, hisztis. Nem tudja, hogy felesleges idegeskedni, itt az idő megállt, biztos egy fekete lyuk alakult ki az emberek lelkéből, mert az itt fényesen megmutatkozik. Dokibácsi aranyos, kedves, papírhalmazt nyom a kezembe, otthon olvassam el, írjam alá. Már kívülről tudom a szöveget. Megvizsgál, minden rendben. Mellékhatások: szív, tüdő károsodás, újabb rákocska születhet. Beleegyezik? …………

Megyek a szimulációra. Nem szimulálok, rákos lettem, valahol elkaptam. Várok, várnak velem együtt. Nővérke ki-be rohangál, meghalni sincs ideje. Bemegyek. Papírhalmaz, közben beszél egyfolytában, megismerem életét. Hallgatok, megtanultam ezt is. Aztán szimulálom, hogy felfekszem az ágyra, piros filccel térképet rajzol rám nővérke, megjelöli, hogy hová kell most szúrni. Kész. Ennyi. Legközelebb már nem szimulálok, élesben fog menni, papucsot és fürdőlepedőt hozzak, mert az ágyat nekem kell a számomra megfelelő steril körülményekkel ellátni, erre sincs pénz.

Egy hét múlva. Megérkezem, várunk. Nővérke rohangál ki-be, meghalni sincs ideje. Papírokat adnak oda a kollégák, én rájövök, az enyém otthon csücsül a polcon. Na ez jó. Papucs, törölköző van, papír nincs. Megszólítom nővérkét, nincs itt a papírom, az baj, de majd kinyomtatja azt, amit felvitt a gépre. Telik-múlik az idő, nővérkének meghalni sincs ideje, megszólítom, hogy nekem itt a szimulációnál kell-e várnom. Miért kérdi? Be vagyok már jelölve? Már egy hete ! Ja! Mindjárt utána néz. Várok, nővérke ki-be rohangál, útközben megkérdi mikor voltam itt. Természetesen rossz napot mondok, majd kijavítom, ő pedig megnyugtat, hogy nyugodtan csináljam ezt vele, neki rengeteg ideje van, nem baj. Bocsánatot hebegek, várok. Nővérke beszólít, menjek be, beszélni akar velem sugarasdokibácsi, a kedves. Mosolyog, mosolygok, végre találkoztunk, bár meg nem ismer. Mondja volna itt egy kis bibi, egy hónap alatt sem tudták pontosan megcsinálni a sugártervet, választhatok, ma itt élek étlen-szomjan, amíg valamikor elkészülnek vele, vagy haza megyek, hisz nővérke tájékoztatta, hogy a papírt azt amit egyébként ki lehetne nyomtatni, azt biz’a otthon hagytam. Mosolyog, mosolygom, mondom kezdjük holnap újra elölről. Hazamentem, otthon voltam, jó volt. Holnap ismét megpróbálom, fél év kemoterápia után ez az egy nap már semmit sem számít. Na ja.

Idézet ASZTROLÓGUS TANÁROM, GÁL JUDIT heti KARMAASZTROLÓGIA című blogjából:

Ilyen jelenséggel találkoztunk már, amióta írom a heti előrejelzéseket (december 10-én). A retrograditásról bővebben beszélek a Fogalomtárban, ahonnan idézek is a Merkur hátrálásával kapcsolatban: „a kommunikáció, közlekedés területén jelez zavarokat. Összeomlik az internet egy része, vagy/és néhány számítógépes rendszer, a telefonok nem működnek, téves kommunikáció folyik az emberek között, türelmetlenség, idegesség, a merkuri területeken (minden olyan területen, ahol bármilyen forgalom zajlik, mint pl. a kereskedelemben, vagy olyan helyeken ahol ügyintézés zajlik, oktatásban stb.) Sok baleset, úti kellemetlenség, közlekedési anomália fordul elő mindig abban a három hétben, amíg a Merkur retrograditása tart.” Hozzáteszem még: a rokonságon belüli konfliktusok, jogi ügyekkel, s orvosokkal kapcsolatos kirívó események is kalkulálhatók a Merkur hátrálása kapcsán. A Kosban fokozott türelmetlenséget, ingerlékenységet, elhamarkodott döntéseket és cselekedeteket, kapkodást is lehet kalkulálni. Ahogyan a legutóbbi retrograditásánál többször is együtt állt a Plútóval, úgy most is megcselekszi majd ugyanezt a Jupiterrel és a Marssal…”

 

Hát nem érdemes hinni az asztrológiában?

www.karmaasztrologia.hu

2011. március 27., vasárnap

Sebastian, a kis RÁK - avagy egy betegség története közelről: Fűben, fában orvosság – rák ellen, avagy mellékhat...

Sebastian, a kis RÁK - avagy egy betegség története közelről: Fűben, fában orvosság – rák ellen, avagy mellékhat...: "Tudom, sokak számára egyszerűbb megvenni egy csodaszernek mondott gyógyszert, s persze nem kétlem, hogy az ilyen termékeknek is van valamily..."

Fűben, fában orvosság – rák ellen, avagy mellékhatások nélküli gyógyulás

Tudom, sokak számára egyszerűbb megvenni egy csodaszernek mondott gyógyszert, s persze nem kétlem, hogy az ilyen termékeknek is van valamilyen hatásuk, azonban vannak olyan egyszerű, teljesen természetes ALAP-ANYAGOK, amiket egy egyszerű boltban is meglehet venni, és túl sok pénzébe sem kerül az embernek. Amikor megtudtam, hogy rákos vagyok, úgy döntöttem, hogy megpróbálok én is tenni valamit a gyógyulás érdekében, elkezdtem tehát kutakodni a neten. A gyógynövények, illóolajok, a természetes, egyszerű teafüvek főzését már ismertem, kertemben többfélét is nevelek a mai napig. A “hálón” azonban rátaláltam egy fantasztikus oldalra, ahol összefoglalva nagyon sok gyógynövény gyógyhatásáról tudtam meg egyre többet, valamint arról is, hogy melyik vitamin miért szükséges és kell a szervezetünknek, valamint arról is, hogy mik az esszenciális zsírsavak, aminosavak, flavonoidok stb. Nem kell megijedni, nem írom le mindazt, amit a www.nepgyogyaszat.hu oldalon elérhető azok számára, akiket érdekel egy kicsit komolyabban az, hogy miért kell mást is enni a megszokottakon kívül. Hát engem helyenként sokkolt az információ. Egy kicsit később a kezembe akadt egy könyv, ahol viszont arról szereztem tudomást, hogy nem mindegy, hogy ezeket az alapanyagokat mikor, milyen formában visszük be a szervezetünkbe. Most csak összefoglalva 1 szabály van: üres gyomor!!!!!!! Az összes, a későbbiekben ismertetett magot csak is kizárólag evés előtt legalább fél órával kell megenni, lehetőleg nyersen, mert ebben az esetben a gyomorból teljes egészében feltud szívódni, az értékes anyagok nem vesznek kárba, a vastag és vékonybél traktusaiba el tudnak jutni. Én a reggelt kezdem mindig a “magjaimmal”, egy pohárba össze vannak keverve, s felkelés után nem soká egy pohár vízzel nyelem le őket, mintha egy gyógyszert vennék be. Az összes most ismertetésre kerülő magocskáknak köszönhetően a kemoterápiám alatt egyszer sem kerültem kórházba, a véreredményeim mindvégig jók voltak, a mellékhatások, hányinger, gyomorpanaszok stb. viszonylag elviselhetőbbek voltak, a hajam ugyan kihullott, de a kemoterápia alatt mindvégig nőtt, s ha teljesen kinőni nem is tudott, legalább láttam, hogy lesz hajam, s ez reményt adott. Most már túl vagyok a kemón. S egyet tudok, soha többet nem akarok kemoterápiára menni!!!! De mindennek van jó oldala, mert ezek után 2011 tavasza a legszebb tavasz marad számomra, s azt, hogy jól vagyok, hogy nincs folyamatos hányingerem, hogy van erőm lemenni a lépcsőn, sőt följönni is, számomra mindennél többet ér. Az igazi szabadságot csak az élheti át teljes szívéből, aki megtapasztalta az igazi korlátozottságot, s csak az tudja értékelni mindazt, amit kaphat az élettől, aki közel járt a halálhoz. Ezért mindenkinek saját belátására bízom, hogy mit választ, én az élet mellett döntöttem, s ha kell több kiló magocskát eszem minden nap. Tudom, tisztában vagyok azzal is, hogy bármikor visszatérhet az én kis Sebastianom, a szövettani eredményeim ezt mutatták. A kiújulási kockázati tényezőt – gradus, 1-től 4-ig osztályozzák, az 1 a legalacsonyabb, a 4 gyakorlatilag a gyógyíthatatlan, halálos kimenetel. Az én gradusom 3. Ezért tisztán kell látnom, reálisan, mert nem csak én vagyok, sok emberhez köt az élet. Miattuk sem adhatom fel. Nem tudom mennyi időm van, de minden napot úgy élek, mintha ez az utolsó lenne. Sokszor kevésnek érzem a 24 órát, sokszor nagyon elfáradok, mert mindig teszek-veszek, de rengetegszer örülök nap mint nap valaminek. Biztos vagyok abban is, hogy jó egészségi állapotomat a kicsi magoknak köszönhetem, s hálás vagyok érte, de szeretném, ha ezzel a bejegyzéssel mások is tudomást szerezhetnének arról, hogy lehet és kell is tenni valamit, nem szabad megadni magunkat, s remélem segíteni tudok azoknak, akik reménytelenek most. Jó olvasást, és jó egészséget mindenkinek!!!

Szezámmag


A szezám (Sesamum indicum ) méteres magasságú trópusi lágyszárú növény. Szára és levele mirigyszõrös, virágai kétajkúak, rózsaszínûek. Toktermésében megérett magvaiból készül a világhíres szezámolaj, amely zsírosolajat, B-, D és E-vitamint, értékes aminosavakat,foszforsavat és lecitint tartalmaz.
A szezám a termesztésbe elsõként bevont növények egyike. Indiából származik és a hindu mitológia szerint Yama istenség által megáldott mag, a keleti világban a halhatatlanság szimbólumává vált. Indiából Kínán és Japánon keresztül nagyon hamar elterjedt az összes mediterrán országban. III. Ramszesz idején már Egyiptomban is ültették, amelyrõl a hieroglifákon is megemlékeztek. A római katonákkal is mézzel elkevert szezámmagot (halvát) etettek erejük, és férfiasságuk növelése érdekében. Ma már nem hiányozhat Afrikából és Amerikából sem. Hippokratész újra meg újra megemlíti mûveiben a szezámmag gyógyító erejét.
A szezámmag a magok királya. Nem azért, mert a legnagyobb, hanem azért, mert a leggazdagabb bizonyos ásványi anyagokban. Kalciumban például súlyarányosan gazdagabb, mint a tehéntej (hétszer annyi kalciumot tartalmaz) és vetekszik a tehénsajtok kalciumtartalmával, az olajos magvak közül pedig egyenesen kiemelkedik. Olaját egyre gyakrabban használja az aromaterápia hordozóanyagként. Sûrû, tömény illatú olaja eukaliptusz, rózsa vagy teafa olajával keverve masszázsolajnak kiváló.
Vizsgálatok szerint az olajok közül leginkább a szezámmag olaja gátolja a melanoma sejtek (rosszindulatú rákos sejtburjánzás) növekedését.
A szezámmag beltartalmi értékei (100 g): 20 g fehérje, 50 g zsír, 21 g szénhidrát, 4,5 mg nátrium, 458 mg kálium, 783 mg kalcium, 607 mg foszfor, 347 mg magnézium, 10 mg vas, 6 mg A-vitamin, 5,7 mg E-vitamin, 1,00 mg B1-vitamin, 0,25 mg B2-vitamin, 5,0 mg niacin. Energiatartalma: 2385 kJ (570 kcal).

Lenmag


Ennek a növénynek Linum usitatissimum L. a botanikai neve, és már a közép-kőkor ember számára is ismert volt hasznossága. A lent rost- és olajnyerésre használták. Erre következtetnek a svájci cölöpépítményeknél talált leletekbõl. A len termelésre már a Kr. e. XIV. századból vannak bizonyítékok; az egyiptomi sírkamrákban találtak lenmagokat a halottaknak adott útravalóként. Hippokratész (Kr. e. 500 körül) említi először a lenmagot hurut, testi fájdalmak és hasmenés elleni gyógyszerként. A Paracelsusnak is nevezett Theophrastus von Hohenheim (1493-1541) inger-enyhítő köhögés elleni szerként említi a lenmagnyákot. A lenmag alkalmazása a népi gyógyászatban Hieronymus Bockravezethetõ vissza, aki a lenmag orvosi alkalmazásáról igen részletesen beszámol A lenmag egészségmegőrző hatással bír, a népi gyógyászat előszeretettel alkalmazza. A lenmag használata a modern táplálkozásban kapott helyet. A mind több feldolgozott élelmiszer sűrűjében a legmegbízhatóbbak egyike, a feldolgozatlan lenmag. Így a szervezet hozzájut a legtisztább forráshoz, hogy ellássa magát a legfinomabb esszenciális zsírral. A lenmag 35 százalék zsiradékot tartalmaz, aminek 72 százaléka esszenciális, tehát a szervezet számára nélkülözhetetlen. Ebből 58 százalék linolenic nélkülözhetetlen zsírsav, amiből a szójababban 9 százalék van, a tökmagban 15 százalék, és a dióban 5 százalék. Más táplálékunkban nem fordul elő, vagy csupán jelentéktelen mennyiségben. A legtisztább és legtöbb esszenciális olajat tartalmazza, amire a szervezetnek szüksége lehet. Ezzel a tulajdonságával ez egyik legértékesebb táplálékunkká vált.
Gazdag A, B, C, D és E vitaminban. Az ásványok közül nagymennyiségben van benne kálium, foszfor, magnézium, kalcium, kén, vas, cink, nátrium, klór mangán, szilikon, réz, fluor, alumínium, nikkel, kobalt, jód, alybdenum, króm stb.Serkenti az agyműködést: A test koleszterin lerakódását akadályozza meg, amennyiben ezt a nélkülözhetetlen zsírsavat fogyasztjuk a közönséges zsírok helyett. Ily módon hat a kapilláris vérerek működésére, megakadályozva azok eldugulását az agyban és a vesékben. Ezzel a tulajdonságával számos más öregkori nyavalyától kímél meg a lenolaj, vagy legalábbis késlelteti azokat.
Izületi gyulladás:
Megkeni a csuklókat, így csökkenti a degeneratív betegségek okozta fájdalmát illetve az össz autoimmun betegségek hatékonyságának csökkentéséhez járul hozzá.
Bronhitis, tüdõ görcsös összehúzódása:
A lenmag kitűnõ ellenszere a légutak gyulladásos megbetegedéseinek. Negyed-liter forró vízbe, tegyünk másfél evőkanál lenmagot, és forraljuk tíz percen át. Tegyük félre még fél órára, hogy jól kiázzon. melegítsük fel ismét, és kortyoljuk el. Ha mindenképpen édesíteni akarjuk, legyen az méz. A hörghurut lefolyásának könnyítésére szolgál a lenmag fogyasztása, vagy lenolaj, a görcsös összehúzódás enyhítésére. Így nemcsak a hörgők, ingerlésére hat enyhítőleg, hanem a tüdőre is.
Ekcéma:
A lenmag, illetve lenolaj a máj állapotára hat gyógyító hatással. Ide tartozik a zsíros máj, és ezzel a fontos szervünkkel kapcsolatos összes betegség. A bőrbetegségek gyógyulásának előfeltétele az ok gyógyítása. Ha sikerül tehermentesíteni a májat, a bőrbetegségtől, így az ekcémától is megszabadulunk.
Kövek és homok ellen:
Epe-, vese- és húgyhólyag- kő és homok valamint gyulladás esetén is fogyasszunk lenmag teát. Ebben az esetben azonban ajánlatos egy kanál olíva olajat is bevenni. A teát az említett módon készítsük el. Az epekő keletkezéséről már volt szó. A megkeményedett anyagok feloldásában játszik szerepet a lenolaj az epekő hatásának enyhítésekor.
Gyomorfekély:
A gyomorsav termelésére hat jótékonyan a lenmag. Így közvetett úton lényegesen hozzásegít a gyomorfekély gyógyulásához is.
Izomláz, izomfájás:
A sportolók, vagy azok akik tavaszi munkálatokban elfáradtak, izmokra jótékony gyógyírt találnak a lenmagban. A fogyasztás mellett ajánlatos ilyenkor őrölt lenmagpakolást tenni a fájó részre. A hatás nem marad el. Tegyünk egy csésze vízhez másfél-két evőkanál lenmagot, és lassú tűzön forraljuk felére a vizet. Szűrjük le, és amilyen melegen csak lehet, igya meg a beteg, a maradékból pedig tegyünk meleg pakolást a fájó testrészre. Naponta ismételjük meg kétszer, háromszor, amíg a fájdalom el nem múlik. Ugyanezt elvégezhetjük őrölt lenmagból is.
Prosztata panaszok:
A prosztata gyulladás egyik fő gyógyítójának tartják a tökmagot. Ezt feltehetőleg a linolenic zsírsav tartalmának köszönheti, amibõl 15 százalék található meg benne. Nos a lenmagban ebből az esszenciális zsírból 58 százalék van. Próbálkozzunk meg a fogyasztással, az eredmény nem marad el.
Rák:
A rákos megbetegedés egyik legjobb gyógyszere az esszenciális olaj fogyasztása a legtisztább kénes fehérjékkel, a sovány tehéntúróval. Ezt egy német tudósnő találta fel, évtizedekkel ezelőtt, s azóta is sikeresen alkalmazzák a rákbetegek.
Kanadai kutatók meglepő eredményekről számoltak be a mellrák elleni küzdelemmel kapcsolatban. Felfigyeltek arra, hogy a lenmag segít a mellrák leküzdésében. A mellrákban szenvedő nőknél lenmagot tartalmazó péksütemények rendszeres fogyasztásának hatására jelentős mértékben csökkent a tumor növekedése, sőt sok esetben a daganat zsugorodni kezdett. A kutatók szerint ezt a hatást korábban állatkísérletekben is sikerült kimutatni. Prof. Donald Brother szerint az lenne a legoptimálisabb, ha a lenmag a
rák megelőzésében is segítene. A kanadai tanulmány során első ízben sikerült tudományosan igazolni, hogy rosszindulatú daganatok élelmiszer fogyasztásának hatására fejlődtek vissza.

Szabálytalan szívverés, szívszélhûdés:
A szív működésére is gyógyítólag hat ez a páratlan olaj, illetve a lenmag. Részben a koleszterin csökkentő tulajdonságának köszönhetjük, de az izomrendszerre, így a szívizomra is van gyógyhatása.
Hasznos a cukorbetegeknek:
A lenmag olyan anyagot tartalmaz, ami megfelel a nyálka és gyanta keverékének. Ez az anyag szükség esetén csökkenti a gyomorsav romboló hatását, enyhíti az emésztő szervek falainak érzékenységét, elősegítve a belek tartalmának továbbjutását kimosva a felesleges koleszterint, valamint szabályozza a glukóz jelenlétét a vérben, ezért a cukorbetegeknek is hasznos táplálék.
Székrekedés, bélműködés:
A téli rosttalan táplálék, de egyébként is azoknak áldásos az őrölt lenmag, akik sokat küzdenek székrekedéssel, vagy nincs meg a rendszeres bélmozgás. Ha beiktatjuk mindennapi reggelinkbe ezt az olajos rostot, akkor is rendszeres lesz a székletünk, ha egyébként fehér kenyeret fogyasztunk. A lenmag megduzzad a bélben, ami tágulási ingert vált ki, ez aktivizálja a bélmozgást, és ez székeléshez vezet.
Rovarcsípés:
A rovarcsípés nagyon kellemetlen tud lenni, ha csak a méhecske csípésére gondolunk akkor is. De vannak annál sokkal fájdalmasabb és veszedelmesebb csípések. Az őrölt lenmagból készített pép képes kiszívni minden mennyiségű mérget a szervezetből, ami csak csípés útján került be.
Gyulladásos sebek:
A gyulladásos sebek gennyet tartalmaznak, amelyek képtelenek elhagyni a testet, vagy a folyamat sokáig tart, illetve fájdalmas. Meggyorsíthatjuk ezt a folyamatot, ha két kanál őrölt lenmaghoz hozzáadunk egy kanál gyömbér port, és a pépet rátesszük a gyulladásra, néhány órára. Ha szükséges, a megszáradt kötést váltsuk, amíg el nem távolodik az összes genny.

Köles (Panicum miliaceum)

A köles a pázsitfűfélék (Poaceae) családjához tartozó növény, mely az egyik legősibb termesztett gabonafélénk. Eredeti őshazája India, de nagy mennyiségben elterjedt Afrikában és Kínában is. A táplálkozásban, napjainkban a köles fogyasztása egyre nagyobb mennyiségben visszaszorulóban van. Ez a visszaszorulás a köles fogyasztásnál a kenyérgabonák nagy térhódítása miatt alakult ki.

A köles nagy mennyiségben tartalmaz vitaminokat, ezek közül is a B1-, B2-, B6-, B17-vitamint, niacint, ásványi anyagokat: sziliciumot, vasat, fluort, cinket, foszfort, ként, magnéziumot és káliumot, valamint fehérjét, keményítőt, zsírt, rostot, kovasavat és szerves sókat. Fontos a kölesnél, hogy az ásványi anyagok, a nyomelemek és a hatóanyagok nagyon finom formában vannak jelen. Ez azért fontos, mert a sejtek és az egész szervezetünk csak az ilyen finom formában lévõ anyagokat tudja maradéktalanul felvenni. A köles egyszerre képes salakanyagként kiválasztani a pangó ásványi anyagokat a szervezetből és az ásványi anyag veszteséget kiegyenlíteni. A köles az egyetlen olyan gabonaféle, mely a teljes értékű fehérjék mellett még 7 aminosavat is tartalmaz, valamint a lúgos kémhatása miatt különösen fontos a növésben lévő fiataloknak és gyerekeknek egyaránt. A köles rendszeres fogyasztása rákmegelőzõ hatású, enyhíti a sugárterápia mellékhatásait, e mellett késlelteti az öregedési folyamatokat, szabályozza a vércukorszintet és a zsíranyagcserét, erősíti a látást, serkenti az immunrendszer működését, valamint gyulladáscsökkentő. Jól alkalmazható vese és hólyaggyulladások kezelésére. A növény sok szilicium tartalma miatt fokozódik a szervezet védekező képessége, karbantartja az erek falát, az emésztõrendszert, megelőzi a fogszuvasodást, mert segít a fogak zománcának a megvédésében. Kiváló vashiányos állapot és savtúltengés kezelésére. A köles magas kovasav tartalmának köszönhető, hogy a bőr rugalmasabb a haj pedig fényesebb lesz. A kovasav a fluorral együttesen elősegíti, hogy a fogak és a körmök egészségesek maradjanak. A kovasav fontos tulajdonsága még, hogy megadja a kötőszövetek (csontváz, kötőhártya) szilárdságát is. A sok szerves só és rost anyag tartalom miatt nagyon magas a növény fűtőértéke. Liszt érzékenyek számára egyes országokban engedélyezve van a köles fogyasztása, mert a köles liszt nem tartalmaz glutént, valamint mentes a ragacsos fehérjéktől, mely gluteninbõl és gliadinból tevõdik össze.

Közönséges pohánka (Fagopyrum esculentum)

A közönséges pohánka más néven hajdina a keserűfűfélék (Polygonaceae) családjába tartozó egyéves növény, melynek a legértékesebb része a virágos leveles szár és a három élű, barnás színű makkocska, mely egyben a termése. Gyakran használt nevei közé tartozik még a pohánkának a haricska, pogány gabona, tatárka, tönkő és a kruppa is. A növény Közép-Ázsia mérsékelt égövi területeiről származik, melynek elterjedése Európában a török illetve tatár népeknek a közvetítésével került be. Jelenleg, míg a hajdina hazánkban csak takarmánynak számit, addig Oroszországban nemzeti ételnek tekintik. Nem csak Oroszországban terjedt el a hajdina fogyasztása, de már Németországban és Ausztriában is előszeretettel alkalmazzák.
Hatóanyagai:
A növény felbecsülhetetlen értékét a magas rost tartalom, a fehérje tartalom és a rutin nevű hatóanyag szolgáltatja. A hajdina rost tartalma 17-20 %, a fehérje tartalom pedig 6,8-15,1 %, mely legnagyobb mennyiségben lizinbõl tevődik össze. A magas rost tartalomnak köszönhetően a hajdina növeli a bél perisztaltikáját, alkalmas a székrekedés kezelésére, valamint egyes daganatok megelőzésében részt vesz. A hajdina hatóanyagai közül a rutin a legjelentősebb, mert a növényi szervek, mint egy 5 %-ban tartalmazzák. A rutin fokozza az érfal rugalmasságát, valamint javítja a perifériás vérellátást, csökkenti a vénás pangást és kedvezően hat a nyirokáramlásra. Kiválóan hat a kapilláris vérzések okozta egészségkárosodás ellen is. A rutin fontosságát az is bizonyítja, hogy a népi gyógyászatban a magas vérnyomás kezelésére alkalmazták. A rutin mellett a hajdinában megtalálhatóak még a flavonoid típusú vegyületek, vitaminok, ásványi anyagok és nyomelemek is. A vitaminok szempontjából a növény igen gazdagnak tekinthető, mert jelentõs az E-, B1- és a B2-vitamin tartalma. A hajdina igen kedvező ásványi anyag összetétellel rendelkezik. A növénynek magas magnézium, kálium és a kalcium tartalma mellett alacsonynak számit a nátrium tartalma. A nyomelemek közül nem elfelejtendő megemlíteni a vas, cink és réz tartalmat sem. A magas cink tartalomnak köszönhetően a hajdina szerepet játszik a HDL-koleszterin (jó koleszterin) képzésében, melynek szintén érvédő hatása van, mint a rutinnak.

Fontos tudnivaló, hogy a hajdina fogyasztása során kialakulhat az úgy nevezett fagopirizmus (pohánka-mérgezés), mely a fagopirin felhalmozódása miatt alakul ki. A fagopirin egy antraglikozid típusú vegyület, mely fotoszenzibilitást (fényérzékenységet) okozhat (Az orbáncfûnek is ilyen hatása van). A fagopirin a bõrt fényérzékennyé teszi, és a napfény hatására bõrpír vagy gyulladás jelenhet meg. Az allergiás reakciót a pigment szegény bőrrész, a festékanyag (mely a héjban található meg) és a tartós napfény egyidejű hatása okozhatja. A fényérzékenységet a hajdina héjában lévõ fényérzékenyítõ vörös festékanyag válthatja ki, mely meleg vízben kioldódik. Ezért szükséges a hajdinát meleg vízben mosni, öblíteni vagy főzés során képződött habot leszedni, a nyákot leöblíteni.

 

Olívabogyó

A Granadai és a Barcelonai Egyetem kutatói az olívabogyó héjában található maslinsav segítségével gátolni tudták egy vastagbélrák-sejtvonal szaporodását kísérleti körülmények között. A maslinsav a triterpének molekulacsaládjába tartozik, és az olajbogyót borító viaszos rétegben található. A sajtolás során belekerül az olívaolajba, így az nagy mennyiségben tartalmazhatja. Az új kutatási eredmények alapján a maslinsav képes beindítani a programozott sejthalált (apoptózis) a tumorsejtekben, így gátolja a daganat növekedését. Ezek alapján felmerül annak lehetősége, hogy a vegyületet rákellenes gyógyszerként alkalmazzák vastagbélrákoknál.
A spanyol kutatóké az első olyan vizsgálat, amely feltárja azt a molekuláris mechanizmust, ahogyan az olívaolaj egyik komponense befolyásolja a sejtek működését. A pro-apoptotikus hatásnak köszönhetően a természetes eredetű, élelmiszerként fogyasztott olívaolaj használata egy ígéretes tényezője lehet az oly gyakori vastagbéldaganatok megelőzésének.
A triterpenoidok már régebb óta felkeltették a kutatók figyelmét. Több tanulmány is beszámol ezen molekulák sejtciklus-szabályozásra, DNS-hibajavításra, sejtfejlődésre kifejtett hatásáról, illetve apoptózist beindító képességéről. A triterpének sokféle, gyógyszerként is használatos növényben megtalálhatók, ugyanakkor a maslinsav általában csak kis mennyiségben szokott előfordulni. Ez alól kivétel az olajbogyó.

Szűz olaj emlőrák megelőzésére

Kutatók egy másik csoportja a kiváló minőségű "szűz" olívaolaj tumorellenes hatását vizsgálta. Az új eredmények rávilágíthatnak arra, hogyan képes az olajbogyó származékaiban gazdag mediterrán étrend csökkenteni az emlőrák előfordulási gyakoriságát.
A Javier Menendez (Katalán Onkológiai Intézet) és Antonio Segura-Carretero (Granadai Egyetem) vezette munkacsoportok az olívaolaj azon komponensét keresték, amelyik képes gátolni a daganatsejtek szaporodását. Végül is arra a következtetésre jutottak, hogy a szűz olajban található komplex szerkezetű fenolok drámai módon csökkentik az emlőráksejtek HER2 termelését. (A HER2 növekedési faktor receptor, amelynek túlzott kifejeződése alapvető fontosságú a rákos sejtek szaporodása szempontjából. Az emlőrákok kb. 30%-ában tapasztalható fokozott HER2-expresszió.)
A szűz olajt az olívabogyók préselése során nyerik melegítés vagy bármiféle vegyszer hozzáadása nélkül. Olyan növényi kemikáliákat tartalmaz, amelyek a hagyományos olajgyártási folyamat során elvesznek.
A spanyol kutatók elkülönítették az olívaolaj szűz frakcióját, amivel aztán emlőráksejteket kezeltek laboratóriumi körülmények között. Az olajban található polifenolok (lignánok és secoiridoidok) hatékonyan csökkentették a tumorsejtek HER2 termelését.
Lassan kezdik feltárni a mediterrán konyha egészségvédő hatása mögött rejlő titkokat. Ami eddig csak tapasztalati tény volt, lassan tudományos magyarázatot kap. Az egyik főszereplő az olajbogyó, amelynek származékai szerencsére már hazánkban is hozzáférhetők.

2011. február 21., hétfő

Sebastian, a kis rák: Nap, Hold, Csillagok

Sebastian, a kis rák: Nap, Hold, Csillagok: "Ez a bejegyzés egy kicsit más lesz, mint a többi. Nem titok, érdekelt mindig is az asztrológia, már gyermekkoromban tudtam az állatövi jegye..."

Nap, Hold, Csillagok

Ez a bejegyzés egy kicsit más lesz, mint a többi. Nem titok, érdekelt mindig is az asztrológia, már gyermekkoromban tudtam az állatövi jegyeket, csillagászati könyveket gyűjtöttem, sőt emlékszem volt egy vaskos füzetem, amelybe újságcikkeket vágtam ki és ragasztottam be erről a témáról. Sokszor meditáltam arról, hogy milyen lenne egy másik égitest felszínére tenni a lábam, beleborzongtam, de nagyon szerettem volna űrhajós lenni! A fantasztikus irodalom tárházát nyújtotta e témában, Asimov, Daniken, Nemere, Várkonyi…. Számtalan nevet lehetne felsorolni.

Az 1980-as évek vége fele még asztrológiával nyilvánosan Magyarországon nem lehetett találkozni. Iskolákról, ahol ilyen irányban tanulni lehetett volna meg pláne nem lehetett hallani. Biztos volt, de nem reklámozták agyon.

Maradt a hivatalos csillagászat, ami nagyon szép fejezete ennek a témának, de mint mindenben, ha csak egy oldalról szemléljük a dolgokat, az olyan “száraz” marad.

Hobbi szinten mindig megmaradt bennem az érdeklődés.

Aztán ahogy változtak az idők, változtak az emberek, és velük együtt változott a társadalom. Számomra pozitív irányban szélesedett a beszerezhető irodalom, új fogalmak jelentek meg, mint reinkarnáció, élet a halál után, mandala, tibeti halottas könyv, kínai horoszkóp, jin-jang, fengshui, röpködtek, szálltak az ismeretlenből előtűnő titkosnak mondott okkult tudásokon alapuló könyvek. Volt közöttük érdekes, elgondolkodtató, és őszintén volt olyan is, ami aztán tényleg sarlatán volt.

Mindenki tudja, hogy az asztrológia ősi tudáson alapszik. Mindenki tudja, valahol mindenki érzi, hogy olyan ősi tudás az alapja, amely emberi emlékezetünk ködös múltjába tekint vissza. Mindenkit érdekel. Aki azt állítja, hogy őt nem, az hazudik. Először is önmagának. Először önvizsgálatot kéne tartania, s rá kellene jönnie, hogy vannak olyan dolgok, melyek felettünk állnak. A tagadás az ego félelme attól, hogy lelepleződik, hogy kiderül, ki is ő valójában. S valljuk be őszintén, nem szeretjük, ha mások a vesénkbe láthatnak. Mert akkor ámítások nélkül, pucéran kellene önmagunk jó és rossz oldalát elfogadni.

Én úgy tapasztaltam, hogy szembenézni saját magunkkal nagyon nehéz feladat. Azonban az, aki struccpolitikát folytatva nem akar tudomást venni alapvető jellemvonásairól, inkább csak legyint, hogy ez mekkora hülyeség, nos azzal nagyon ki fog babrálni az élet. Előbb vagy utóbb, de kényszeríteni fogja.

Azok, akik lenézik, kinevetik azokat, akik érdeklődnek az asztrológia iránt szerintem elsősorban önmagukat nem tisztelik. Ha belegondolnának abba, hogy őket mennyire sérti az, ha valaki lenézi, kineveti őket bármilyen érdeklődési körük miatt, nem tennék ezt. Ha vennék a fáradságot, időt, energiát, és egyáltalán a fáradságot, hogy egy kicsit megismerjék csak az alapokat, csak akkor mondhatnának véleményt, mert szerintem ismereteket nélkülöző kritikát mindenki tud gyakorolni, de ez az emberi ostobaság mértékét mutatja csak. Az ismeretlenről nem lehet, és nem szabad véleményt mondani!!!! Azt először meg kell ismerni, hogy arról véleményt mondhassunk!!! És igen, ehhez időt, fáradságot, elmélyülést, önkritikát kell gyakorolni, emberré kell válni.

Mert aki emberré vált, aki felmeri vállalni a felelősséget, csak az tudja, hogy egy horoszkópban egy emberi sors, élet, jellem mutatkozik meg a maga gyengeségeivel, s az, aki időt és fáradságot nem kímélve tanul azért, hogy másokon segíteni tudjon nem nevetséges.

Amikor egy társadalom elveszíti spirituális gyökereit nagyon-nagy bajba kerül. Akkor és azon a ponton önmagával hasonul meg, mert nem érti meg:

“Hacsak magad nem válsz Istenné, Istent soha nem értheted meg. Mert az igazi Tudást csak a felismert Egység szülheti meg. Cseperedj fel határtalan méretűre, szabadulj meg a testedtől, emelkedj az Idő fölé, válj örökkévalóvá – akkor majd megérted Istent... Hidd, hogy számodra semmi sem lehetetlen, gondold meg halhatatlanságodat, fogd fel pillanat alatt az összes tudomány és művészet lényegét.
Érj fel az elérhetetlen magasságokba, nyúlj le a legmélyebb mélységekig.
Szívd magadba tűz és víz minden érzékelhető vonását, képzeld azt, hogy ott vagy egyszerre mindenütt, égben, földben, tengerben.
Még meg sem születtél, és már meg is haltál... Ha mindezt egyszerre magadba fogadod, időt, teret, mennyiséget és minőséget, és mindezeknek okát, akkor talán megérted Istent.”

(Hermész Triszmegisztosz)