Azaz az én kémiai románcom. A címet kisebbikem rajongott zenekarának neve ihlette. Amikor kb. 3-4 évvel ezelőtt a kiskorú identitás-keresésbe kezdett, és ízlésének, stílusának, gondolati világának megfelelő együttest keresett, és talált, még Ő sem gondolta, hogy a kémiai románc nem csak zenében létezik. Hát én sem.
Ültem a kórház várótermében, soromra várva, félve attól, ami rám vár. Körülöttem javarészt idősebb emberek várakoztak csendben, némán, maguk elé meredve. Természetesen a lesújtó hír hallatán ismét a netet vettem igénybe ahhoz, hogy hiányos ismereteimet kiegészítsem a kemoterápiát illetően. Az emberek nem sok mindent tudnak erről a kezelésről, félnek a betegségtől, így aztán azon kívül, hogy azt hiszik, hogy aki ilyen kezelést kap az nemsokára meghal, iszonyú kínok között, mást már nem is akarnak tudni. Én sem voltam másképp, de az élet már megtanított arra, hogy a félelmeimmel minél hamarabb szembesüljek. A neten megtudtam, hogy a kemoterápiát a Vietnámi háború során kifejlesztett mustárgázból származó kémiai vegyületek alkotják, na köszönöm szépen, hogy rengeteg fajtája és formája van, azaz nem csak infúzióban adható ma már, hanem szuriban, gyógyszerrel. Mellékhatásként, hányinger, hányás, hasmenés, hajhullás és kopaszság borítékolva. Tök jó! Általában sosem hányok, a hajam lobog a szélben. Kopaszon hogyan nézek ki nem tudtam, mert utoljára még amikor kopaszka voltam nem tudtam egyedül tükörbe nézni, mert anyámra voltam erősen utalva. Azonban rögtön beugrott Demi Moor fantasztikus filmje, a Dzsiájdzsén – s már láttam is magam kopaszon, amint épp felhúzásokat végezve lógok, infúzióval kezembe az onkológia folyósólyán. A hideg kirázott. Ismét rávetettem magam a gyógynövényekre, gondoltam, biztosan van erre valami megoldás. Persze méregdrágán olyan csodaszereket lehet venni, hogy ihaj, de én nem hiszek a mesterséges táplálék-kiegészítőkben, azt gondolom a természetben minden a rendelkezésünkre áll, csak a fáradságot kell leküzdeni, és mindent ki lehet találni. Nos hihetetlen dolgokat tudtam meg. A természet a rák ellenszereinek sokszínű tárházát hordozza. Csak néhány: lenmag, szezámmag, hajdina, köles, olívaolaj és bogyó. Mindegyik igen gazdag esszenciális zsírsavakban, ezeket a szervezetünk nem képes előállítani, valamint az összes B vitamint, A, E, C, D, nem az abc-t sorolom, hanem vitaminokat, és legfőképp ásványi anyagokat, valamint ami nagyon fontos – antioxidánsokat. A lényeg azonban az, hogy ezeket nyersen, főzés nélkül, üres gyomorba kell bejuttatni, mert máskülönben ehetünk belőle akármennyit, nem tud felszívódni. Ma már minden nap egy koktéllal kezdek reggel, felkelés után nem sokkal. Ezekből az előbb felsorolt magokból van összekeverve, tök nyersen, egy pohár vízzel nyelem le.
Végre bekerültem a doktornőhöz. Aranyosan, kedvesen, mosolyogva bemutatkoztunk egymásnak, majd jött a fekete leves. Ezerszer hallott mondatok: a daganatot időben észrevettem, kicsi volt, nem volt áttét és mégis, mivel a kiújulási kockázata magas, túl fiatal vagyok (én nem így éreztem) szükséges a kemoterápia. Három hetente kapom, összesen hat adagot, majd kell sugárkezelés, minimum 25-30 darab, minden nap, majd csak öt évig havi egy alkalommal hormon szuri a hasamba és máris megöregedtem. Boldog befejezése ez aktív életszakaszomnak. Mellékhatások az előbb felsorolva, mellékletként még szuper a paróka kínálat, nem is nagyon drága, potom 10.000-től indul térítéssel. Károsodhat a vesém, májam, tüdőm, szívem, ezért kemó előtt ultrahang, mellkasröntgen. A csontvelőm elfogyhat, a legkisebb megfázás elvihet. Kemó után 10. napon szigorúan csak ekkor vérvétel, majd kemó előtt vérvétel. Ha valami nem stimmel, akár szuri, hogy a fehérvérsejt számom megfelelő legyen. Csak nyeltem, és mosolyogtam, mert én erős vagyok, mindent kibírok, mindent túl élek, bár élni már nem volt kedvem. Az elmúlt röpke 43 év alatt nemigen találkoztam sűrűn orvosokkal. Hát most fogok. És a poén, egy kezelés csupán csak 8 órát tart. Három féle anyagot folyatnak belém, ebből az első olyan maró sav, hogyha egy pici is mellé szivárog, az totál bőrelhalást okozhat, amit talán csak plasztikával tudnak esetleg eltüntetni. “Jó reggelt Vietnám!!!!” Itt vagyok!
Ma már túl vagyok a 4. kezelésen. Sokszor gondolkozom azon, hogy mennyit változtatott rajtam. Belül sokat, hogy kívül látszik-e azon kívül, hogy kopaszságomat a világ elől csak kendővel vagyok hajlandó takarni, azt nem tudom. De, hogy valami változik, az tutti.
Az első kezelés nagyon hosszúnak tűnt, este 6 után végeztem. A kórteremben kényelmes fotelokban ücsörgünk, van aki 2, van aki, 4, van aki 6 órán át “társam”. Én sok emberrel találkozom. Van időm bővem. “8 óra munka-8 óra pihenés-8 óra szórakozás!” A nővérkék jönnek, mennek, locsognak-fecsegnek. Az infúziót viszonylag ügyesen, gyorsan betudták kötni. Az elsőnél még jó a véna. Majd később. Először egy fecskendőnyi hányingercsillapító, majd 10 perc szünet, hogy hasson. Az első halálos koktél narancs színű, miközben rácsatlakoztatnak folyamatosan figyelmeztetnek, ha fáj, csíp, bármi furcsát érzek azonnal szóljak. Félnek tőle még Ők is. Az adag 30 perc alatt jár át, hamar elkezdek tőle gyengülni, az agyam alig akar forogni. Elkezd a nyálam besűrűsödni, innom kell sokat. A következő koktél kb. 2 óra, valamivel jobban vagyok alatta, már egy kicsit körül tudok nézni rabtársaim között. Senki sem panaszkodik sokat. Van aki 20 éve, 10, 5 éve jár ide. Én nem szólhatok egy szót sem, nem is akarok. Idősebbek, fiatalabbak, és piszok fiatalok. Egyedül, vagy aggódó rokonokkal együtt. Én nem engedtem meg, hogy enyéim ott töltsék a napjukat. Van jobb dolguk is, mint azt nézzék hogyan haldoklom. Mert ez minden alkalommal egy kishalál. Általában dél – kettő óra körül szünetet tartok, ez megjár, kimegyek levegőzni. Ma már sok embernek köszönök. Felhívom a családot, megnyugtatom őket “jól vagyok”. Alig értenek, mert a hangom elszáll a kemótól, Luji Amsztong mély, rekedt basszusa cseng fülükbe. Aztán 10 perc szabadság után ismét csatlakoztatnak a mátrikszra. Következik az utolsó 5-6 órás etap. Üzenek öcsinek- küldj energiát, segíts. Félkómázok, süllyedek, haldoklom csendben. Már fáj a gyomrom nagyon, émelygek folyamatosan, MEG AKAROK HALNI, HAZA AKAROK MENNI, ALUDNI AKAROK. Félóránként nézem az óra mutatóit, az infúziót cseppenként számolom, az idő megállt. Meg vagyok átkozva!!! Van aki ilyenkor már lábadozik és beszélgetni akar. Én ritkán. Nők és férfiak vegyesen. A férfiak büszkék arra, hogy min mennek keresztül, teremtés koronái itt sem tudják önmagukat meghazudtolni. Természetesen a legbetegebbek, de a legbátrabbak is egyben. Okos tanácsokkal látják el “Évákat”, akiket kiűzettek a paradicsomból ide. Nőtársaim itt is megértőek velük. Van aki sajnálja őket, de szar nekik, van aki csendesen mosolyogva hallgat, van aki falat von maga köré. Általában hamar útra kélnek a hősök, nyomukban Évákkal, akik természetesen egész nap arra vannak rendeltetve, hogy szenvedésüket hovatovább teljesen magukra vegyék. Jól van ez így. Lassan elszáll belőlem a lélek, kimossa a sav azt is. Lassan talán én is útra kelhetek, sötétedik már, alig halok, “ÍtÍ hazatelefonál: “ET” HAZA AKAR MENNI!!!!
Lecsatlakozom a mátrikszról, kisebbik, nagyobbik, anyuci itt vannak. Mikor melyik. Kitámolygok, alig érek el a kocsihoz, de most már minden szép, haza megyek, mindjárt otthon vagyok a melegbe, mert ilyenkor már vacogok úgy fázom. Mindjárt ott vagyunk, már csak 1000 méter, 500, 300, 100, 10, 5, 3, 2, 1, heuréka!!! Telefonok hada, szeretteim, kik között barátaim is benne vannak hívnak. Haló hangon nyugtatok, minden ok, még vagyok. Ugyan a kazán majd fel robban úgy megy a fűtés ráz a hideg, megfagyok 30 fokban is, ugyan másodpercenként iszom egy bögre vizet, mégis úgy érzem a sivatagban tengődöm víz nélkül, ugyan a hasam feszít, mert már lötyög benne a víz, de még innom kell, mert a nyál a számban zselévé változik. Egyszerű egyenes utakat járok percenként a fotelem és a klotyó között, iszom, folyatok, iszom, folyatok, pisis pelenkás szintjére süllyedek, miközben géniusz agyam felfogni képtelen azt ami velem történik. Hamar ágyba bújok, elköszönök mindenkitől, holnap, holnap talán már találkozunk, holnap talán már én leszek, reménykedem és elalszom csendes, mély, gondtalan, meleg álmot kívánva magamnak. Úgy legyen! Ámen.
