2013. február 1., péntek

“Múlnak a gyermekévek”

Kicsit szégyellem magam, rég írtam. Nem azért, mert eltávoztam az örök mezőkre, hanem mert ismét bedarált az élet. Ismerős arcok, ismerős helyek és ismerősök.

2010 rég volt. Diagnózis: rosszindulatú mellrák. Fél év kemó, Három hónap sugárterápia. Öt év hormonterápia. 2013. február van. Szalad az idő.

Voltak, akik féltettek és mindvégig kitartottak mellettem. Vannak olyanok és most meg kell kapaszkodnod kedves olvasó, ha vagy, aki haragudott rám, mert rákos lettem és nem mentem dolgozni, szegénynek “kellett helyettem is dolgoznia”. Na ja, szar alak vagyok. Hát mit képzelek én???

10 hónapig voltam otthon. Szabad voltam, és végre azt csináltam, amihez éppen kedvem volt, amikor éppen “jól” voltam. Kapaszkodj meg ismét, életem legszebb korszaka volt. Sokan kapnak frászt amikor ezt őszintén elmondom. Pedig így van.

Nagyon-nagyon nehéz volt visszamenni. Nem tudták, hogyan viszonyuljanak hozzám. Miért? Egyrészt mégis csak egy általuk beteg emberről van szó, másrészt ki tudja mennyi van neki hátra. A munkának viszont menni kell! Ki nem mondott kérdések tömkelege. Bírni fogja, nem megy ismét táppénzre, nem lesz rosszul? ……

Ami nem öl meg, az megerősít!

A mondás igaz.

Ma a társadalom, az emberek nem tudják, vagy nem akarják tudni azt, hogy aki végig csinálja ezt a procedúrát, nagyon megerősödik. Az, hogy ha valaki alul marad ebben a betegségben nem azt jelenti, hogy egy gyenge, gyámoltalan ember volt, hanem azt, hogy a végsőkig küzdött, de az ellenség túlerőben volt. Ez pedig nem fair.

Itt vagyok én is, harcolok minden nap. Miért? Nem vagyok egy feladós típus.

Nem mindenki ilyen, elismerem. Minden ember más és ezt mindenkinek tisztelni kellene.

Ismertem több rákos beteget, akik ma már nem ebben a dimenzióban vannak jelen. Volt, aki 2 hónapot, volt, aki 21 évet évet küzdött, de mindent beleadott. Voltak jobb és, voltak rosszabb időszakok, de soha nem adták fel.

Egészséges embertársaim! Remélem jól vagytok és mindig egészségesek maradtok!

A rák népbetegség. Köszönhetjük mindezt annak, amit elkövetünk saját magunk, saját magunk ellen, és nem utolsó sorban azt, hogy birkaként megengedjük mindazt amit elkövetnek ellenünk!

Minden egyes petpalack, amiből a kólát, az üdítőt, vagy ásványvizet iszunk tele van hormonokkal, ami ebből a palackból oldódik ki, miközben nem isszuk a csapvizet,mert az káros. Ismerek valakit, aki a mai napig ki van azon akadva, hogy Magyarországon a WC-t ugyan azzal a vízzel húzzuk le, mint amiből iszunk.

A petpalackból kioldódott hormon simán rákot gerjeszt. Csak mellesleg. Ráadásul szinte soha nem fog eltűnni, ez a szintetikus “csoda” még akkor is jelen lesz bolygónkon, a valamikor csodálatos földön, mikor porainkat az univerzum már rég beépítette más galaxisokba.

Ki jár jól?

Az ár megfizethetetlen. Én már valamennyit fizettem érte. De a gyerekeimnek nem kívánom, hogy fizessék meg a révészt!

Itt vagyok és élek!

Ha találkoznánk nem tudnád megmondani a velem való találkozás során min mentem keresztül / és akkor még nem beszéltem magamról/ , lehet így is. Ne hidd, nekem könnyebb volt. Emlékeztetőül: 8 órán keresztül folyt belém a “szer”. Az, hogy “kopaszon” nem fejezi ki a csupaszságom.

Ha gondolod dumcsizhatunk, írj!

email: skyta@.windowslive.com

 

folyt.köv.