2011. február 21., hétfő

Nap, Hold, Csillagok

Ez a bejegyzés egy kicsit más lesz, mint a többi. Nem titok, érdekelt mindig is az asztrológia, már gyermekkoromban tudtam az állatövi jegyeket, csillagászati könyveket gyűjtöttem, sőt emlékszem volt egy vaskos füzetem, amelybe újságcikkeket vágtam ki és ragasztottam be erről a témáról. Sokszor meditáltam arról, hogy milyen lenne egy másik égitest felszínére tenni a lábam, beleborzongtam, de nagyon szerettem volna űrhajós lenni! A fantasztikus irodalom tárházát nyújtotta e témában, Asimov, Daniken, Nemere, Várkonyi…. Számtalan nevet lehetne felsorolni.

Az 1980-as évek vége fele még asztrológiával nyilvánosan Magyarországon nem lehetett találkozni. Iskolákról, ahol ilyen irányban tanulni lehetett volna meg pláne nem lehetett hallani. Biztos volt, de nem reklámozták agyon.

Maradt a hivatalos csillagászat, ami nagyon szép fejezete ennek a témának, de mint mindenben, ha csak egy oldalról szemléljük a dolgokat, az olyan “száraz” marad.

Hobbi szinten mindig megmaradt bennem az érdeklődés.

Aztán ahogy változtak az idők, változtak az emberek, és velük együtt változott a társadalom. Számomra pozitív irányban szélesedett a beszerezhető irodalom, új fogalmak jelentek meg, mint reinkarnáció, élet a halál után, mandala, tibeti halottas könyv, kínai horoszkóp, jin-jang, fengshui, röpködtek, szálltak az ismeretlenből előtűnő titkosnak mondott okkult tudásokon alapuló könyvek. Volt közöttük érdekes, elgondolkodtató, és őszintén volt olyan is, ami aztán tényleg sarlatán volt.

Mindenki tudja, hogy az asztrológia ősi tudáson alapszik. Mindenki tudja, valahol mindenki érzi, hogy olyan ősi tudás az alapja, amely emberi emlékezetünk ködös múltjába tekint vissza. Mindenkit érdekel. Aki azt állítja, hogy őt nem, az hazudik. Először is önmagának. Először önvizsgálatot kéne tartania, s rá kellene jönnie, hogy vannak olyan dolgok, melyek felettünk állnak. A tagadás az ego félelme attól, hogy lelepleződik, hogy kiderül, ki is ő valójában. S valljuk be őszintén, nem szeretjük, ha mások a vesénkbe láthatnak. Mert akkor ámítások nélkül, pucéran kellene önmagunk jó és rossz oldalát elfogadni.

Én úgy tapasztaltam, hogy szembenézni saját magunkkal nagyon nehéz feladat. Azonban az, aki struccpolitikát folytatva nem akar tudomást venni alapvető jellemvonásairól, inkább csak legyint, hogy ez mekkora hülyeség, nos azzal nagyon ki fog babrálni az élet. Előbb vagy utóbb, de kényszeríteni fogja.

Azok, akik lenézik, kinevetik azokat, akik érdeklődnek az asztrológia iránt szerintem elsősorban önmagukat nem tisztelik. Ha belegondolnának abba, hogy őket mennyire sérti az, ha valaki lenézi, kineveti őket bármilyen érdeklődési körük miatt, nem tennék ezt. Ha vennék a fáradságot, időt, energiát, és egyáltalán a fáradságot, hogy egy kicsit megismerjék csak az alapokat, csak akkor mondhatnának véleményt, mert szerintem ismereteket nélkülöző kritikát mindenki tud gyakorolni, de ez az emberi ostobaság mértékét mutatja csak. Az ismeretlenről nem lehet, és nem szabad véleményt mondani!!!! Azt először meg kell ismerni, hogy arról véleményt mondhassunk!!! És igen, ehhez időt, fáradságot, elmélyülést, önkritikát kell gyakorolni, emberré kell válni.

Mert aki emberré vált, aki felmeri vállalni a felelősséget, csak az tudja, hogy egy horoszkópban egy emberi sors, élet, jellem mutatkozik meg a maga gyengeségeivel, s az, aki időt és fáradságot nem kímélve tanul azért, hogy másokon segíteni tudjon nem nevetséges.

Amikor egy társadalom elveszíti spirituális gyökereit nagyon-nagy bajba kerül. Akkor és azon a ponton önmagával hasonul meg, mert nem érti meg:

“Hacsak magad nem válsz Istenné, Istent soha nem értheted meg. Mert az igazi Tudást csak a felismert Egység szülheti meg. Cseperedj fel határtalan méretűre, szabadulj meg a testedtől, emelkedj az Idő fölé, válj örökkévalóvá – akkor majd megérted Istent... Hidd, hogy számodra semmi sem lehetetlen, gondold meg halhatatlanságodat, fogd fel pillanat alatt az összes tudomány és művészet lényegét.
Érj fel az elérhetetlen magasságokba, nyúlj le a legmélyebb mélységekig.
Szívd magadba tűz és víz minden érzékelhető vonását, képzeld azt, hogy ott vagy egyszerre mindenütt, égben, földben, tengerben.
Még meg sem születtél, és már meg is haltál... Ha mindezt egyszerre magadba fogadod, időt, teret, mennyiséget és minőséget, és mindezeknek okát, akkor talán megérted Istent.”

(Hermész Triszmegisztosz)

Nincsenek megjegyzések: